Szeretnék hozzád hazamenni egyszer
Melletted ébredni minden áldott reggel
Arany hajad selymét őszre simogatni
Ráncos,vén kezemmel kezedet fogni
Szeretnék veled kilépni a fényre
Eldobált ruhák közt rohanni a térre
Büszkén megmutatni viruló szép águnk
Örülni a rügynek,mit fakadni látunk
Oly kegyes az élet, velünk mégis fukar
Kincsek közé enged, adni mégsem akar
Hiába markolunk,zárjuk össze kezünk
Koldusként távozunk – újra oda megyünk
Víg utcák, bús terek – hova hazatérek
A kelő nap azt súgja: „ Egy éjszakás élet”
Arany hajad tincsét sosem látom ősznek
Kezembe szorítva adnak majd a földnek
|