Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt lágy szavakkal
öleljen át a pillanat.
Ne mondj semmit csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézek.
Túl sok a zaj, belefáradtam.
Símogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.
Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.
|