Arcomat érinti fázós alkonyat,
S bár szeretnék: sírni nem szabad…

Adj erőt, segíts elviselni!
Ne hidd el te is, hogy nem vagyok senki…

De ne vigasztalj: aki szenved az tanul!
Csak hagyj meghalni némán, szótlanul…

Azt vallod, őszintén szeretsz? Nem hiszem!
De hazudod, hogy gyűlölsz, s én mégis elhiszem…

Kérlek gyűlölj: túlságosan félek!
Aludj el velem, de nélkülem ébredj…

Arcomat érinti fázós alkonyat,
S bár szeretnék: sírni nem szabad…

El kell viselni: iskolád az élet
Ő a te gyilkosod: hozzá tapad véred…

De ne sajnálj, ne sirass kérlek!
Csak rosszabb lesz ettől: értsd meg…

Ne kínozz, ne ölelj, ne létezz!
Bármit megtehetsz: csak ne érezz…

Mert aki érez, azt kihasználják!
S bár él, föld alá mélyen elássák…

Arcomat érinti fázós alkonyat,
S bár szeretnék: sírni nem szabad…