Egy sötét árny azt súgta: nem létezem;
Nem tudom ki volt, nem is kérdezem.
Menni nem szabad, megmarad bűnösnek vétke;
De nincs értelme maradni: hisz semmi sincs itt se...
Mi lehet ott fönt? Nem tudom – emlék nem maradt;
De egy sem kérdezi, mi lehet ott alant: a föld alatt?
Mi van ott lenn, hol szent játék sem tiszta?
Hogy ki vitte át fogában? – Nem tudom. De én hozom majd vissza.
Direkt taposol úgy, hogy fájjon? De hisz már nem létezem!
Nem éred el célodat. – Boldog vagyok, a kínt is élvezem.
Patakodban még megcsillan metszően kék színen;
Mint hatalmas jégdarab, megfagyott szívem.
Már nem kell úgy rettegni, hogy eltéved lelked;
Hisz aki benned születik, benned is hal meg…
|