Te vagy a hold az élet végtelen egén,
S csupán a legparányibb csillag vagyok én…
Egyre csak halványul fényem, s te észre sem veszel,
Miért is tennéd? Hisz van rajtam kívül még több ezer…
Nap, mint nap körbejársz a hatalmas bolygó peremén,
Mindenki téged néz, s mindenki remél…
Rájuk mosolyogsz, mindenki világít. Mindenki, kivéve én…
Vígan kacarásznak, de nekem senki sem regél…
S, mikor az égen egy másik csillag felragyog,
Én már csak fényét vesztett hullócsillag vagyok.
Kínomban nevetve olvadok össze a hajnal gyilkos sugarával,
De te ne keress, ne gyere utánam! Csak élj boldogsággal…
SZERZŐ: SZILÁGYI BORI
E-MAIL CÍM: borcsa11@freemail.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
