Körötted a sok báli ruhás alak
Mindenki vidám, csak te vagy egymagad…
Állsz az önfeledt táncolók között,
Szemedben mindenki egy rút emléknek öltözött….
Nem tudod kire, de valakire vársz
Úgy hiszed, itt majd rátalálsz…
És akkor megpillantod Őt, ahogy feléd siet
De csak egy lenéző fintorral illet…
Úgy érzed körülötted mindenki nevet,
A te fejed fölé gyűltek az esőfellegek…
De csak tovább pörögnek, feléd se néznek
Téged csúfoknak - mégis úgy érzed…
Nem látsz mást, csak elképzelt szörnyű arcokat,
A szertefoszló édes álmokat…
A földre hanyatlasz, szíved megkövül:
S ők gúnyosan vigyorognak rád álarcaik mögül…
SZERZŐ: SZILÁGYI BORI
E-MAIL CÍM: borcsa11@freemail.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
