"Az a rózsa, amelyik a viharban nyílik a legritkább és legszebb valamennyi közül."

"Arcod keresem a naplementében, amit máshonnan látunk, te meg én. Neked az óceánról ragyog vissza, nekem a fák közt szűrődik át a fény. Arcod keresem a csillagok közt, amit együtt nézünk talán. A csillagokkal beszélek, és közben akaratlanul is, meg-megérint a magány. Arcod keresem az arcok közt, megtörve már, és e keresés közben más arcok találnak rám. De szemükbe nézve nem látok mást, csak egy arcot, egy látomást, melyet keresni fájó, mely szüntelenül, mindig szemem előtt lángol… A te arcod."

"Rajzolni  kezdtem. Azokat a szemeket, amik  mostanában folyamatosan kísértettek. Tudtam, hogy  nem lát, mégis  minden gondolatomban érez- tem, mintha a tekintetével  átszúrná egész testemet. Szépen  lassan  he-
lyére került az arcvonala is, törékeny testének egy  része, ami ráfért a la- pomra… A haja, amivel a szél játszott. Majd végül az a mosoly, amit nem bírtam  elengedni. Ott  volt  előttem a múltam  egy  töredéke, amit jelen-
leg  szívből  akartam,  hogy  újra  megtörténjen. Azt,  hogy  újra  lássam.
Most azonnal."

"A virágnak két kedvese van, a levegő meg a fény - de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik és elszunnyad a levegő ölelésében." / Hans Christian Andersen /

"Bolond az, aki a saját világában él. Én bolond akarok maradni, és úgy akarom élni az életemet, ahogy megálmodom, nem pedig úgy, ahogy mások  elvárják." / Paulo Coelho /

"Ami a legjobban fáj, azt sohasem érted. Csak állsz, tehetetlenül a romok fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted. Nem érted, miért fáj ennyire, nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért. Most szakadj meg szív, mosd el véreddel a fájdalmat! Igen, hisz itt már csak a vér, és a könnyek segíthetnek..!
És amikor végre megfordulsz, hogy elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port, valami mindig visszahúz. Mintha éreznéd, miközben összeomlasz, hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még itt rejtezik, csak meg kell találni, fel kell kutatni..!
Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd magad, hogy megtaláld az igazi. az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami vigaszt ad.
Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot, eltört.
Benned is eltört vele valami. És akkor sírni kezdesz."

" Minden éjjel átélem újra a tegnapot, minden percét, hogy nem lehet rosszabb a mánál, a vártnál.. mondd, te mit látsz bennem? .. a világban? a szememben a tükörkép cseppet sem hibátlan, és elmúlt a korszak rég, hogy hiszünk a csodákban. "

"Beszélek hozzád, ha meghallasz. Eljövök hozzád, ha meghívsz. És akkor megmutatom, hogy mindig is ott voltam."

"...csak soha nem lehettél enyém, elrejtett a természet. De amikor felsejlett csillogásod egy nap, mintha vizet találtam volna szárnyakat növesztve repültem hozzád. Nem mertelek kezembe venni. Nem volt elég tiszta hozzád, de hívogató ragyogásod túltett a félelmeimen. Abban a pillanatban amikor hozzád értem megtisztultam...lelkem fehér fényt árasztott azután, a világban hirtelen fák és virágok nőttek, színek tömkelege árasztotta el a réteket, állatok zajától lett hangos az erdő...megtaláltalak. Kiszabadítottalak. Megváltottál, a világnak életet adtál! Te vagy a múlt, jelen és jövő, a természet, a mindenség, a végtelen."

„ De aki a hallgatásom nem érti az a beszédemet sem, aki meg nem lát a sorok mögé, hogy is várhatnám, hogy megértsen… „

„ Hinned kell nekem, mikor azt mondom: elveszett vagyok Nélküled. „

"Nem szabad utána nézni annak, aki elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."

"Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek."

 "Tudod, egy napon megértettem, hogy senki nem segíthet. Az ember szeretetre vágyik... de senki nem segít, soha. Mikor ezt megérti az ember, erős lesz és magányos."

Az emlékek élének le kell kopni, hogy enyhüljön a megoldatlan dolgok fájdalma.

Folyjanak minél messzebbre a könnyeim, hogy elfeledhessem,az
Álmaimat, amelyek az enyémek voltak, és amelyekről mégsem tudtam. 

Testvérem voltál.
Láttad a vesztem is.
Meztelen arcom.
Mint én.
Elmúlni most már,
vagy elveszni - nem hagyom.
Semmilyen kincsért,
soha, semmilyen oldalon.
Se a felhőkön innen,
sem túl.