Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.
Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már
Tanáraink, diáktársak, a szívünk nem felejt,
Te kedves osztály, víg tanyánk, immár isten veled, immár isten veled!
Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De hív a munka menni kell, csüggedni nem szabad, csüggedni nem szabad.
Szétszór a sors, mint szél a port, ki tudja, merre vet.
De visszajövünk még egyszer ölelni titeket.
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát!
Még visszatér a vén diák, viszontlátásra hát! Viszontlátásra hát! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
