Magányosan bár, de elindult,
A zord sötétség kötelezte.
A múltjától végleg elfordult,
Minden jókedv elpártolt tőle.
Más véleményét elfogadta,
Arcán egy bánatos mosoly ült.
Hitte, ő a gonoszság ura,
Neve többé már nem megbecsült.
Tekintélye csúf porba hullott,
Idővel feledésbe merült.
Pusztán egyetlen percen múlott,
Halál árnyékában hang csendült.
Hívogatta, csábítgatta őt,
A gyenge, megfáradt lázadót.
Elesettnek adta az erőt,
S nem küldött felé támadót.
Úgy hitte, léte jobbra fordult,
Ám ráébredt, mind hiába volt.
Hitvány élete, mint elárult,
Árván, nagyvilágban vándorolt.
Elmosódott árny közeledett,
Levegő megfagyott, köd leszállt.
Csendben múlt ki az elfeledett,
Ki segítségért már nem kiált.
SZERZŐ: JOAN POTTER
E-MAIL CÍM: meadow3@freemail.hu |
AJÁNLOM AZ OLDALT
