Benned kutattam a kincs után,
mi bennem rejtezett,
bensőmben öröktől fogva,
csak szemeidtől nem láttam meg,
Gyűlöltem, akit te szerettél,
s téged sem szerettelek,
megtört végre a varázslat,
végtelen szabadon lebegek…
Megszűnt lassanként a mámor,
mert több lett a fájdalom,
s nem láttalak mostanában –
a napokat nem számolom,
Oly lágyan csúsztál ki kezemből….
de a fény sem tapintható,
lelkem tengerébe vesztél,
mert már nem hajózható.
ÍRTA: DRACONIA
HONLAP: WWW.JIM-DRACONIA.LIVEJOURNAL.COM
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
