Sokszor álmodom
féltő közelséged
gyönyörét,
hiányodba burkolt,
vérszegény napokon,
Gyűrött párnák
könnyes, tompa
közönyén át
szíved elképzelt
lüktetését hallgatom.
Csontig dermesztő,
riadt hajnalok
fénye
táplálja bennem
az égő indulatot:
Rád találni vágyom,
bárki mellől
kelve
csodálod is
az ébredő Napot.
ÍRTA: DRACONIA
HONLAP: WWW.JIM-DRACONIA.LIVEJOURNAL.COM
|