Csillagport szitál az éj a tó vizére,
A hullámok nesze a csendhez simul,
Könnyeimen át tekintek e képre
S tudom, érzem, egyszer ez is kimúl.
Nyár volt. Forró, esztelen mámor.
Ringatott a szellő, fűtött a nap.
Nézd, ősszé lett mind, mire vágyon
E szerelmes, tiszta szívű alak.
Nyirkos ősz van, a tó is reszket.
Reszketnek mind a csillagok.
Ahogyan ülök, szívemben a kezdet,
Érezni akarom a régi illatot.
De csak az enyészet van. Holt habok,
Csak az elmúlás illatát érzem,
Idegenek lettek mind a csillagok,
Idegen lett itt már minden.
Lassan nyugovóra tér a tegnap,
Sarkamra hull a rohanó idő,
Lelkem vacog, s odaát várnak,
Hisz eltűnt a múlt s halott a jövő.
ÍRTA: NORANCHE
HONLAP: WWW.IRISHFAIRY.TRY.HU
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
