Ha valaki elment, ne hívd többé vissza.
A megsárgult levél sem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment és el tudott menni,
keményen akarva el lehet feledni. 
Ha majd szívedből kimúlik a nyár,
helyébe tél jő, s havas lesz a táj,
gondolj a múltra mely örökké fáj,
Hisz csalódni kell, csalódni muszáj.


"Elmentél tőlem
S én hagytam menj csak el
Hiába lett volna minden
Ki menni akar, azt hagyni kell
Mosolygott hozzá az arcom
De mögé senki sem néz
Játszani a közömbös embert
Most látom csak, milyen nehéz
Elmegyünk egymás mellett némán
Két szemed rám nevet
Mosolyogva köszöntelek én is
De hangom kicsit megremeg.
Különösek vagyunk mi, emberek
A lelkünk sír, az arcunk nevet
Azt hisszük másokról, boldogok talán
S irigykedünk néhány vidám szaván
De nem vesszük észre
Dehogy vesszük észre
Hogy könnyek égnek csillogó szemében."


„Ha megkérdezné tőlem valaki,
Hogy mit jelentesz nekem,
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S, nem tudnék felelni hirtelen,
Csak sokára mondanám:
Semmiség csupán múló szerelem.
S nem venné észre senki,
hogy Könnyes lett két szemem.
Kacagva búcsúzok el,
De hangom remeg,
Mosolygok az utca sarkáig,
Befordulok s letörten, nyúlok a szememhez,
S ha most kérdezné tőlem valaki,
hogy Mit jelentesz nekem,
Lehajtott fejjel csak annyit mondanék:
Semmiség csupán az életem!”


"Szeretném kezembe fogni a kezed,
Karjaid között nézni a szemed.
Számolni hányat lüktet a szíved.
És így maradni örökre veled."


"Veled van értelme a szónak.
Veled lehet csak szép a holnap.
Veled születnek az álmok,
Veled én újra magamra találok."


"Szeress úgy, mint Téged még senki sem bántott volna meg!
Dolgozz úgy, mintha nem is lenne szükséged pénzre…
Táncolj úgy, mintha Téged senki sem nézne…
Énekelj úgy, mintha Téged senki sem hallana…
Tedd azt, amit akarsz és ami örömet okoz neked!
Éld úgy az életed, mintha a Mennyországban lennél…
Ápold a szeretteidet…
Használd ki a pillanatot és minden helyzetben fogadd el azt, ami a legjobb…
Sohase horgaszd le a fejed, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnéd...
… az igazi győztesek azok, akik harcolnak és sohase adják fel!
Csodálatos ez a nap, éld az életed, mert hiszen ebből csak ez az egy van!
Éld az álmaidat, ne csak álmodd az életedet!"


"A könny és a szeretet édes testvér,
Nem szerelem az, ami egy könnyet sem ér,
Aki sosem sírt az sosem szeretett, mert a könny
És a szeretet egy napon született!"


"Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!"


"Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre."


"Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek."


Aki mindennap könnyes szemmel ébred
Aki ugy érzi senkivel se élhet
Aki úgy érzi nem ővé a világ
S szívét csak fájdalom járja át
Aki úgy érzi senkije sincsen
Aki úgy érzi élete már nincsen
Az tudja igazán mit érez az
Akinek szívéhez már nincsen vigasz
Az tudja igazán milyen szeretni
akit egyedül hagytak magányosan élni.


"Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerű a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka."


“Élni való minden élet,
csak magadhoz hű maradj
veszteség nem érhet téged
ha az leszel aki vagy.”
(Goethe)


Amíg csupán lopjuk magunknak egymást:
csak lopott holmi lesz, mi rég miénk,
vezekelünk a rég megérdemelt nász
visszaeső kis bűnözőiként,
akié vagy, elvesz naponta tőlem,
s ha néha visszakaplak egy napig:
megint sután, csak félig-ismerősen
puhatolom felejtett titkaid,
heteken át, míg várom folytatását
egy-két lopott órának, meglopok
minden varázst, mit új találkozás ád.


"Kezet csak megfogni szabad
Elereszteni vétek, ellökni átok.
Egymásba simuló kezek tartják
Össze az eget s a világot."


Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.


Ha elzokognám, hogy mivé lettem,
mióta tévelygő vágyam Téged keres,
tudnád: ilyen sorsot milyen öröm feledtet,
milyen szerelmek ösvényén vezess!
(Váci Mihály)


Nem szerelem ez már, - könyörgés:
- engedd, hogy magam visszaadjam,
hisz mindazt, mi lehettem volna,
- bár elrontottam - Tőled kaptam.
(Váci Mihály)


"Ha megkérdeznéd, vajon miért is szeretlek,
Válaszolni nem tudnék Neked.
Ha megkérdeznéd, vajon miért is jó Veled,
Azt mondanám, mert szeretlek.
Szeretem, ahogy vigyázol rám,
Szeretem, mikor beszélsz hozzám,
Szeretem, hogy itt vagy, kedvesem,
Szeretem, mikor megsimogatsz,
A haragot és a mosolyokat,
Szeretek mindent, mindent, ami Te vagy."
 

"A végtelenhez mérve nem is létezünk.
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
ha nincs barátunk, elvisz a szél!"