Életem lapjait új leosztáshoz keverem.
Még nem tudom, hogy mi halt meg bennem,
És nem értem, hogy mi az ami új életre kél,
De azt biztosan érzem, hogy változást hoz a szél.
Letörlöm véres könnyeim sápatag arcomról.
Láncok csörrennek lábamnál, mit letéptem magamról.
A Napra bátran nézek: engem hív, csalogat,
Felcsillan szemem, kitárom zsibbadt szárnyamat.
Már nem félek a fénytől, bár perzseli arcomat:
Az éjjel már bennem él, a sötétség megóv majd.
Üdvösség vagy halál: nem számít, egyre megy,
Míg boldogan szenvedve veletek élhetek.
ÍRTA: SERYON
HONLAP: WWW.SERYON.MLAP.HU
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
